Elefántcsonttorony

Gondolatok, érzések, történetek egy sterilszobából

3. A diagnózis

2015. február 26. 08:19 - revival34

...Várakozás, sebgyógyulás. Így telnek a biopsziát követő napok. A fejemben már csak két diagnózis játszik. Az egyik egy barátibb verzió, a másik már közel sem annyira. Aztán pár nap elteltével ismét megcsörren a telefon. A kijelzőn ott figyel a kezelőorvos telefonszáma. Nagy levegő és fogadom a hívást. Pár percet beszélünk, egyeztetünk egy konzultációs időpontot, majd leteszem a telefont...

A diagnózis: Myeloma multiplex. Mondanom sem kell, hogy a rosszabb verziót húztam a kalapból. Mi is az a myeloma? (Tényleg csak pár szóban.) A myeloma a csontvelő plazmasejtjeinek rosszindulatú túlszaporodása. A tudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan, a kezelésekkel, csak időt nyerhet az ember, ki többet, ki kevesebbet. A tudomány és én most nagyon nem értünk egyet!!! Annyit még hozzátennék, hogy kevés embert érint a dolog, szóval nem egy gyakori megbetegedésről van szó, és általában az idősebb, 60 feletti korosztály érintett. Hát én vagyok azon (nagyon-nagyon) kevesek egyike, akinek ezt sikerült 33 évesen begyűjtenie. Szinte kivételes. Hát most mondjam azt, hogy nem is én lennék. :-)

És most ki kell ábrándítsak mindenkit. Nem, nem volt kiborulás, nagyjelenet, összezuhanás. Egy dolog volt kezdetektől: Az elfogadás!

Az esetek nagy többségében, ha valaki kap egy ilyen diagnózist, akkor végigmegy a gyász öt szakaszán (ami egy természetes reakció). Mert egy ilyen krízisállapot (amikor közlik valakivel, hogy rákos) megélése hasonló a gyászhoz. (Gyász szakaszai: tagadás, düh, depresszió, alkudozás, elfogadás). Én megspóroltam magamnak a nehéz részeket és rögtön az elfogadás szakaszába csüccsentem be, a többi szakasz túl sok időt és energiát emésztene fel.

Hogy miért így éltem/élem meg? Egyfelől azért, mert alapvetően ilyen a hozzáállásom a dolgokhoz. Azt hiszem, hogy kellő érzelmi intelligenciával rendelkezem ahhoz, hogy megfelelően kezeljem a helyzeteket. Másfelől az élet már annyi nehéz élethelyzetet gördített az életünkbe, hogy olyan kérdések és érzések, hogy "jaj ez miért pont velem történik", vagy "ez nem igaz, ez nem lehet igaz..." , vagy "dühös vagyok mindenre és mindenkire..." és ehhez hasonlók, már nem játszanak nálam. Aki elveszítette a fiatal, életerős, életvidám 30 éves bátyját egy autóbalesetben, majd a makk egészséges kisfiáról 2 évesen kiderül, hogy kialakult egy súlyos vérképzőszervi betegsége (ITP, erről majd később írok) egy vírusfertőzés vagy oltási szövődmény hozadékaként, amit a kezdeti biztató eredmények után a mai napig nem sikerült meggyógyítani, az a valaki már nem tesz fel ilyen kérdéseket. Higgyétek el, hogy a legnehezebb helyzetekben is meg lehet látni a jót, meg lehet élni a boldog pillanatokat, észre lehet venni a szépet. Én már csak tudom. Tapasztalatból.

Szóval, fontos, hogy tudjátok, jól vagyok. Nem törtem meg, nem estem kétségbe, nem zuhantam depresszióba. Az élethez változatlanul kellő mennyiségű humorral, megfelelő öniróniával és abszolút pozitívan állok hozzá! Fontos, hogy tudjátok, mert rengeteg aggódó levelet kapok, mióta elkezdtem írni a blogot. Szóval csak semmi aggódás, TÉNYLEG JÓL VAGYOK!!!!!

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://elefantcsonttorony-steril.blog.hu/api/trackback/id/tr497218111

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rdia 2015.02.26. 09:45:33

Drága Barátnőm! Belőled csak erőt meríthet az ember! Csak ezeket az egyszemélyes wellnesseket mellőzd, ha lehetséges! :) PUSSZ!
süti beállítások módosítása