Egy felejthetetlen Karácsony és egy csendes Szilveszter után kivettem táskámból a 2016-os naptárat és bekészítettem egy vadonatúj, meseszép 2017-es feljegyzésekre váró könyvecskét. Néhány bejegyzéstől eltekintve még tisztán, hófehéren, ezernyi lehetőséget kínálva várakoznak benne a lapok. Türelmetlenek, alig várják, hogy teleírjam őket élményekkel, eseményekkel, programokkal... Nincs mitől tartaniuk, biztos vagyok benne, hogy egyre színesebb, zsúfoltabb lesz majd minden egyes oldal.

Hmmmm.... Miközben írom ezt a bejegyzést, zörög mellettem a rádió, ami ahelyett, hogy szívmelengető zenével kényeztetne, épp a 2017-re várható világvégéről elmélkedik. Nem hagyok senkit kétségek között, elárulom... szeptemberre jósolják... Ezt a hírt inkább nem kommentálnám, meghagyom mindenkinek a jogot, hogy eldöntse, miként kezeli ezt az információt. Egy biztos, én egyenlőre biztos nem vésem be az ártatlanul, csendesen megbúvó szeptemberi lapokra. Nem terhelem őket egy ilyen nyomasztó előjegyzéssel. :-)

A rádió már szeptemberről fecseg. Én nem szaladok ennyire előre. Január van. Tele vagyok/vagyunk tervekkel. Ígérem, hogy mesélek majd róluk, ha eljön az ideje.

Tudom, tudom... Csacsogok itt mindenről, csak arról nem, hogy mi van velem mostanság. Pedig igazándiból erről szólna ez a blog, nem pedig az én ilyen-olyan agymenéseimről.

Azért nehéz, mert bármennyire is szeretnék fejleményekről beszámolni, nem tudok..., mert nincs semmi változás. Ami tulajdonképpen jó hír, hisz nem romlik az állapotom. Javítanom kell magamat, mert múltkor volt egy pici visszacsúszás a rossz irányba, de ezzel nem foglalkozom. Nem azért, mert nemtörődöm, felelőtlen perszóna vagyok, hanem azért, mert nem volt olyan mértékű a rosszabbodás, amivel foglalkozni kellene. Nem adok teret a negatívságnak. Most megint stagnál, szóval nincs para. :-)

Lehet, hogy sokaknak nem tiszta a kép, hogy miért nincs javulás az állapotomban. Röviden elmondom miről is van szó. Jelenleg (transzplant óta) nem kapok aktív kezelést, hanem úgynevezett fenntartó kezelés alatt állok. A fenntartó kezelés célja az adott állapot megtartása, állapotromlás nélkül. Ez eddig tökéletesen működik. Szóval minden a tervek szerint halad. Addig, amíg nem muszáj nem piszkálnak kemoterápiával! Van még számos lehetőség, ami állapot javulást hozhatna nekem, de egyenlőre nem alkalmazzuk, mert az minden esetben durvább, megterhelőbb kezelés lenne a szervezetnek. Amíg nem muszáj, addig távol tartjuk ezeket a lehetőségeket, ha pedig szükség lenne valamiféle új beavatkozásra, akkor van még mihez nyúlni. 

Most csendes együttÉLÉS van a betegséggel. Nem véletlenül emeltem ki az ÉLÉS szót. Hisz ezen van a hangsúly! Élek! Jól vagyok.

Erős lélekkel, tele tervekkel, szokás szerint pozitívan tekintek előre és nem utolsó sorban élvezem a MOSTot!

Üdv 2017!!! :-)