Péntek reggel. Szokásos koktél (kezelés) utáni "randevú" a Doktorral. A mai randi hangulata teljes mértékben igazodott a szürke, esős időjáráshoz. Sajnos mára még egy ici-pici  "jó hír morzsa" sem jutott. A helyzet az, hogy tervezetten változatlanul esélytelen a transzplantáció, marad a beugró szerep, ami lássuk be szintén nagy lutri. Persze egy lehetőség, de kiszámíthatatlan, vagy bejön, vagy nem. A kezelőorvosom elmondta, hogy ő már nem szeretne több kezelést adni nekem, csak akkor, ha nagyon muszáj. Megbeszéltük, hogy a konzultáció után megkeresem a transzplantációs koordinátort és megbeszélem vele a helyzetemet. Úgy talán kiderül, mennyi a reális esélye annak, hogy én belátható időn belül transzplantra kerülhetek. Abban az esetben, ha nincs rá esély, akkor el kell indítanunk a vidéki központba való áthelyezésem kérelmét. A kezelőorvosom is, és én is azon vagyunk, hogy minél előbb legyen meg az átültetés. De akárhonnan is nézem a dolgot ez így is - úgy is idő, idő, idő.... Én pedig nem szeretném húzni az időt.

Kerestük a koordinátort, aki pont ma nem volt bent a kórházban (GYES-en van, félállásban dolgozik), de sikerült megszereznünk a telefonszámát.

A kocsiban hazafele menet csak úgy kavarogtak bennünk a gondolatok. Mikor hazaértünk felhívtam a koordinátort. Nem vette fel. Fél óra múlva csörgött a telefon. Visszahívott. Egy tündéri kedves fiatal hölgy volt. Mondta, hogy pont ma akart hívni engem, hogy mindent megbeszéljünk, mert jövő héten számos vizsgálatra el kellene mennem és be kellene mennem egy megbeszélésre a transzplantációval kapcsolatban, mert én vagyok az egyetlen myelomás beteg, aki most tervezetten mehet átültetésre. 

Tessék?!?!?! Tervezetten? De hisz én beugrós vagyok, ma beszéltem a kezelőorvosommal....Nem akartam hinni a fülemnek. Tényleg bent vagyok? Biztos rólam van szó?

Aztán elmondta, hogy mivel ennyire fiatal vagyok és kisgyermekem van ezért a bizottság úgy döntött, hogy megkapom az engedélyt és a tervezett időben mehetek az átültetésre. (Ez annyira friss információ, hogy még az orvosom sem tudott róla.)

Hiába a borús idő, a lelkünkben felragyogott a nap.

Annyira boldog vagyok, hogy azt nem lehet szavakba foglalni. Olyan mint egy álom! Nem is lehetne ennél tökéletesebb. A szívem tele van hálával. Leírhatatlan érzés!

A jövő heti programom vizsgálat vizsgálat hátán. Alapos, mindenre kiterjedő kivizsgálás kell az átültetés előtt.

Szerdán lesz a megbeszélés, akkor biztosan minden kiderül. Talán az időpont is!

A sorsszövők nagyon nagyot alakítottak megint! Sok mindenkinek vagyok hálás a mai napon is!

Így jött a reggeli borúra DERŰ!