Hétfőn (jún. 29.) újjászületésem 18. napján hazaengedtek. (A Transzplant Osztályon összesen 22 napot töltöttem.)
Különleges nap volt. Egyfelől nagyon megható volt búcsúzni az Osztály dolgozóitól, akiknek örökké hálás leszek, hogy a bent töltött napokban a legnagyobb szeretettel és szakértő gondoskodással segítettek át a nehéz napokon. Az ápolók, az orvosom, a csicsergő takarítónők...tényleg mindenki a maximumot hozta.
Másfelől, amikor a nővér kivitte a csomagjaimat, majd kikísért és kinyitotta a nagy üvegajtót én pedig megpillantottam a férjemet és az apukámat, majd hazaérve az ajtóban ott várt engem az én kis csodám és az anyukám....Huhhh, szívet szorongató, szabályok közé szorított ( maszk, kesztyű, tilos a puszi és ölelés az én biztonságom érdekében) különlegesen boldog pillanatok. Ölelés, puszi és mindenféle nagy összeborulás nélkül a lelkeinkkel ölelkezve örültünk egymásnak. Az egyetlen, akivel megszegtük a szabályokat és megöleltük egymást a kisfiam volt. Vele nem tudtam és nem is akartam betartani az engem védő szabályt.
Kicsit együtt voltunk, boldogságban, aztán jött a nehéz elválás. A fiúk búcsúztak. Nagyon-nagyon nehezemre esett. Egy nap amely az egekbe emelt, majd könnyedén ejtett vissza. Így éreztem magam aznap. Mindennél nehezebb volt látni őket lefelé menni a lépcsőn. Kristóf arcát, a távolból dobott puszijait, a férjem mosolygó, de könnyes szemét, apukám aggódó és szerető pillantását...mióta életem része lett a betegség, ez volt a legnehezebb pillanat az egészben. Akkor, ott elengedni őket. Ők mentek (a vidéki házba), mi pedig anyukámmal (aki tökéletes tisztaságot varázsolt a lakásba, mire hazaértem és azóta is mint egy őrangyal, mos, vasal, súrol-sikál, főz...hogy én maximálisan rendben legyek) maradtunk a városi lakásban, ugyanis itt lett kialakítva az én elefántcsonttornyom. Öt napja költöztem be a toronyba. Úgy gondoltam, hogy ebben a toronyban ülve fogom megosztani a történetemet. A terv az volt, hogy itt írom le majd az első sorokat a kezdetekről, majd a folytatásról. Másképp alakult, hisz már mindent elmeséltem, ami eddig történt velem.
A történet azért még folytatódik, lesz miről mesélnem...
