Elefántcsonttorony

Gondolatok, érzések, történetek egy sterilszobából

47. Hűha, de rég jártam már erre...

2018. április 17. 12:19 - revival34

Nagyon-nagyon- nagyon rég jártam már erre! Őszintén szólva magam is meglepődtem, hogy már ennyi idő eltelt az utolsó bejegyzésem óta.

Ezért nem is szaporítom a szót, lássuk, mi újság van két öreg „cimborámmal” MM urasággal és PAH asszonysággal.

Igazándiból azért sem jelentkeztem eddig, mert nem volt különösebb mesélnivalóm. A kezelések zajlanak, már a 14. ciklust taposom, vagy ő tapos engem (ha-ha-ha), nem is tudom melyik a helytállóbb megfogalmazás. Az eredmények szépen javultak, most egy ideje (mióta ritkábbak a kórházi kezelések) stagnálnak. A szívem még mindig nem szereti ezt a helyzetet (a kezeléseket). Talán az a legnagyobb szívfájdalmam (esetemben nagyon is találó a szívfájdalom kifejezés), hogy nem tudok úgy végigsétálni a boltig, az iskoláig és nem tudok felmenni, úgy egy lépcsőn,  vagy domboldalon, hogy ne kelljen megküzdenem a levegőért. Ha nem lenne gond a szív-tüdő rendszeremmel, akkor mielóma ide vagy oda, a jelenlegi értékek mellett élnék, mint hal a vízben, de most inkább úgy élek, mint egy partra vetett hal, aki csak kapkod a levegő után! Ugye-ugye… Milyen könnyedén mondjuk azt, hogy olyan természetes, mint a levegővétel! Hát, nekem és sokaknak rajtam kívül nem is olyan természetes…

A napok szokás szerint rohannak, mindig van valami, nem mondhatnám, hogy unatkozom… :-) 

Most pótoltam a lemaradásom és igyekszem majd gyakrabban hírt adni magamról!

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://elefantcsonttorony-steril.blog.hu/api/trackback/id/tr3813841174

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mucsa Angi 2018.04.17. 17:31:30

Drága Edit!
Már régen látom, hogy írod ezt a csodálatos blogot, de eddig nem mertem belenézni, mert épp magam is az elmúlt években lelki, majd abból fakadóan fizikai betegségekkel küzdöttem. Én sajnos nem vagyok ennyire sem okos, sem ügyes, sem talpraesett, sem erős, mint te és egy ennél kevésbé súlyos helyzetben is kicsúszott a talaj a lábam alól.
Most már jobban vagyok és beleolvastam végre az írásaidba!
CSODÁLATOS VAGY ÉS PÉLDAÉRTÉKŰ!!!!!!!
Minden elismerésem a tiéd!!!!
Sokat gondolok Rád és szorítok Neked!!!!
Biztos vagyok benne, hogy Te legyőzöd a lehetetlent is!!!!!
Ölellek!!!!