Elefántcsonttorony

Gondolatok, érzések, történetek egy sterilszobából

25. "Nyári kalandok"

2015. július 21. 13:50 - revival34

Ma vagyok negyven napos. (Ennyi nap telt el az átültetés óta.) Huszonharmadik napomat töltöm a tornyomban.

Nyári időszakban egy panelház harmadik emeletén létezni komoly kihívás, főleg egy Balatoni lánynak. Alapvetően sem szeretem, ha túl meleg van, de a lakásban a hőfok már rég túlmutat a "túl meleg" fogalmán. Olyan, mint egy szauna. Bár azt mondják az izzadás egészséges...akkor én makkegészséges leszek nyár végére! :-)

Kicsit furcsa állapot ez az "újszülött" lét. Nem a sok macerára gondolok, amivel jár (spec. étkezés, takarítás, mit szabad, mit nem, stb., bár az a része sem könnyű), hanem megélni különös. Egy egészen furcsa állapot ez. Kicsit olyan talán, mint élve eltemetve lenni. (Vagy ilyen lehet börtönben ülni.) Vagyok is, meg nem is. Mindent csak közvetve élek meg, úgy, hogy elmesélik nekem, vagy fényképet küldenek róla én pedig itt ülök az elzárt kis világomban és sóvárgok, hogy én is szeretnék ott lenni, én is szeretnék részese lenni annak, aminek a többiek. Nehéz távol lenni a legfontosabbaktól. Persze mindenki fantasztikus, mint mindig és, ahogy eddig is, most is kihozzuk a helyzetből a legjobbat. Mindenki rendezgeti a kis lelkét is, hogy rendben legyen, de ez akkor is egy rendkívül furcsa állapot. 

Tegnap voltam kontrollon. Eddig úgy tűnik minden rendben. Az eredményeim szépen javulnak. Napról napra erősebbnek érzem magam és ezt elképesztően jó megélni. Boldogság könnyeket szembe szökkentő érzés! Tényleg!

Azok a napok, amikor itt vannak a Fiúk is (Kristóf, Peti és az Apukám), akkor olyan mintha belépnénk egy mesevilágba. Minden pillanata ajándék. Mindenkinek. De már negyven nap eltelt! És ez jó, nagyon jó. Egyre közelebb vagyunk ahhoz, hogy újra együtt legyünk.

Szóval jól vagyok! Próbálom a legjobban megtalálni a helyemet ebben a különös világban, amiben most vagyok. A (nyári) Napot pedig szépen kérem, hogy persze süssön, hisz most van itt az ideje, de azért ne ennyire....mert ez egy toronylakónak már több, mint túl sok!

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://elefantcsonttorony-steril.blog.hu/api/trackback/id/tr707644116

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SICUITAS 2015.07.21. 18:51:04

"Szóval jól vagyok" Hála Istennek ez a lényeg! Szoritunk☺

Black222 2015.07.29. 19:51:19

Kedves revival34! Végig olvastam a blogodat, nagyon-nagyon sok erőt küldök neked, nagyszerű embernek tartalak, ahogy leírtad és hozzá állsz a dolgokhoz (hasonlóan gondolkozom én is) és biztos vagyok benne, hogy hamarosan magad mögött lesz ez a sok-sok megpróbáltatás. Áterzem valamelyest a helyzetedet; nem Én, kislányommal (6 éves) a László kórház hematológiájára járunk, szintén ITP, mint a kisfiad...jártunk a helyszíneken amin jártál. Mi más utat is próbálunk jelenleg a gyógyulásra, nagyon jók a tapasztalatok, ha gondolod priviben megírom, szerintem segíthetne neked is és kisfiadnak is. Az idő most kegyes volt a héten :).... követem a blogodat... szóval + 1 szorítással többet kapsz ezentúl minden nap :)

revival34 2015.08.04. 10:30:45

@Black222: Nagyon köszönöm! Örülök Neked és a + 1 szorításnak! :-) Sajnálom, hogy kislányodnak is meg kell élnie az ITP-t. Kristófnál 2 éves korában diagnosztizálták, most 7 és fél éves. Nem egyszerű. Az értékei pedig évek óta 10 alattiak. Mi is nagyon sok mindennel próbálkoztunk, de eddig semmi nem hozta meg a várt eredményt. Persze csakúgy mint az én helyzetemmel kapcsolatban, az ő állapotával kapcsolatban is nagyon bizakodóak vagyunk. :-) Kíváncsi vagyok, hogy Ti mivel próbálkoztok most. Örülnék, ha leírnád. Szép nyarat Nektek és sok trombocitát a kislányodnak!!!!! :-)