Egy újabb történet. Hajvágásom vidám története. Az eset pontosan egy hete történt, azon a napon, amikor hazamehettem a kórházból. Alig vártam már a hajnyírógép berregését, azt, hogy megszabadulhassak végre a hajamtól. Hogy miért? Mert a kórházban töltött utolsó három nap nem csak az őssejt gyűjtésről és a várakozásról szólt, hanem a durva hajhullásról is. Egyik reggel, miután megmostam a hajam, azt vettem észre, hogy a hajszálaim tömegestől hagyták el az addig megszokott és jól bevált helyüket és kerültek a lefolyóba, a fésűfogak közé és a padlóra. Elképesztő volt. Egészen eddig azt gondoltam, hogy nagyon kevés hajam van (tényleg vékony szálú a hajam, semmiképp nem egy dús hajkorona benyomását kelti még legjobb formájában sem), de most arra kellett rájönnöm, hogy tévedtem, mert hiába hullott úgy, mint monszun idején az eső, a hajamon alig-alig látszott meg a változás. Ám azt az érzést, hogy mindenhol hajszálak sokasága hever és valahányszor a hajamhoz érek egy hatalmas kupac a kezemben marad és a ruháim tele vannak hosszú hajszálakkal, nehéz volt elviselni. Szóval nem is volt kérdés számomra, hogy eljött az ideje annak a bizonyos hajvágásnak.  Férjem volt a mesterfodrász, a fiam a fotós én pedig a „modell”. Hatalmasakat nevettünk a hajszobrászkodás alatt, nagyon jó móka volt. Az eredmény egész jól sikerült. Senki nem borult ki a látványtól, mindenki meglepően jól fogadta az eddigitől merőben eltérő, új „frizurát”. Azóta egy hét telt el. Azt kell, hogy mondjam, egyáltalán nem zavar a dolog. Legtöbbször eszembe sem jut, hogy más vagyok, mint eddig (leginkább csak akkor, ha sapka nélkül kilépek a levegőre és akkor azonnal fázni kezd a fejem). Persze nem is lettem más, ugyan az vagyok, aki voltam. Én is és családom is elfogadja az új helyzetet, így nem nehéz tükörbe néznem. Sőt!

Ja és nem feledkezhetek meg a kemoterápia mellékhatásai és a szervezetem között zajló izgalmas meccsről. Az eddigi állás 1:0 volt a szervezetem javára. Most pontosítanom kell. Igaz, hogy a hajamat önszántamból vágattam le és az is tény, hogy ránézésre legalább fele megmaradt a hajamnak, szóval nem veszítettem el, de egye kukac legyen egy jó napja a kemoterápiának is. Sportszerű vagyok, így az állás most 1:1.