Elefántcsonttorony

Gondolatok, érzések, történetek egy sterilszobából

11. A kórházból jelentem... (2. rész)

2015. március 15. 06:33 - revival34

Hajnali öt óra van. (Minden nap ilyen korán ébredek itt. Fél hat körül már vérvétel van, szóval azt hiszem a belső órám beállt erre az időpontra.) Március 15. Ma hét éves a kisfiam. Szívszorongató érzés, hogy nem tölthetem vele a napot, hogy nem látom ébredéskor a gyönyörű arcát... Jól tudtam, hogy nem leszek otthon ezen a napon, ezért kicsit megvicceltük a naptárat és "előre toltuk" 15-ét. Múlt héten úgy ünnepeltünk, mintha aznap lett volna a nagy nap. Reggeltől estig Kristóf és a szülinap körül forgott minden. Fontos és boldog nap volt mindhármunknak.

Tegnap este, mikor telefonon beszélgettünk, kérdeztem tőle, hogy várja-e a nagy szülinapozást a családdal, várja-e a torát, az ajándékokat? Erre ő azt válaszolta, hogy "Legeslegjobban azt várom, hogy holnap végre láthassalak téged."  Valami különlegesen csodás érzést költöztetett a szívembe (megint). Igen, ma ő is bejön a kórházba. Alig várom, hogy megöleljem, megpusziljam és elmondjam neki, hogy ő a legnagyobb és legszebb ajándék az életemben! (És persze itt is várja egy apró meglepetés.) Aztán nekik irány a szülinapozás, ma is lesz torta, lufi, ajándék és minden, ami kell. Remélem nagyon boldog lesz!

Hogy beszéljek egy kicsit a kórházi dolgokról is, íme egy rövidke összefoglaló az aktuális helyzetről.

Ma sem mondhatok mást, csak azt, hogy jól vagyok. Jelenleg még a csontjaim is köszönik szépen remekül vannak, nem éreznek fájdalmat.

A sejtnövelő kezelés negyedik napja a mai. Minden reggel és este kapok egy-egy sejtnövelő injekciót vállba. A hatása úgy mutatkozik meg, hogy egy kezdeti kiugrás után folyamatosan esik a sejtszám, leesik nullára, majd újra elkezd növekedni. Az első kiugrás gyűjtés szempontjából még nem számít, mert várjuk a második, nagyobb emelkedést. Amikor tökéletes az érték, akkor gyorsan irány a ferezis, mert nem túl hosszú az az idő, amikor lehet (és akkor kell is) gyűjteni. Utána megint esik az érték, gyűjtésre alkalmatlanná válik.

Szóval ezek amolyan "szendvics" napok. Olyan, mint, amikor két szelet kenyér között csupa finomság van egymásra halmozva, csak itt most kenyér helyett a reggeli és esti mini történés (injekciók) közötti időszakot kell megtöltenem "finomságokkal". (Hozzávalóim listája a teljesség igénye nélkül: távbeszélgetések a családdal, férjem látogatásai, könyvek, filmek, írás...) 

 Így telnek most a napok. Semmi nagy felhajtás és csinnadratta, csak csendes várakozás a megfelelő sejtszámra.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://elefantcsonttorony-steril.blog.hu/api/trackback/id/tr67268311

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.