Elefántcsonttorony

Gondolatok, érzések, történetek egy sterilszobából

9. Jelen

2015. március 08. 16:04 - revival34

Gondosan vasalt pizsamák, tusfürdő, fogkefe, evőeszközök, orvosi papírok és még jó pár dolog sorakozik a kanapén. Utazótáskám "tátott szájjal" figyel és csak arra vár, hogy újra tele lehessen és utazhasson. Nem érti, miért kell ennyi pizsama... Hol az útikönyv, a napszemüveg, a fényképezőgép?!?!?... Annyira szeretne végre újra utazni, világot látni. Megsúgtam neki, hogy én is szívesen utaznék végre, de most egyenlőre nem utazunk túl messzire és ráadásul ismerős helyre megyünk. Annyit azért elárultam neki, hogy az utazás célja viszont elég extrém, nem mindennapi dolog, ugyanis őssejt gyűjtésre megyünk. Szóval ne legyen elégedetlen, hanem örüljön, hogy elkísérhet engem erre a különleges kalandra. Míg gondolatban lefolytattam ezt a kedélyes kis párbeszédet a táskámmal, be is fejeztem a pakolást. Behúztam a zippzárt. Nehéz a szívem, mert a magányos kis kalandom nem jelent mást, mint másfél - két hetet a családom, a fiam nélkül, de örülök is, mert a kezelés fontos állomáshoz érkezett. A terápia része ugyanis az autológ csontvelői őssejt transzplantáció (csontvelő átültetés). Ez azt jelenti, hogy saját őssejtjeimet kapom vissza, nem idegen donortól (allogén) származó sejteket. Ahhoz, hogy megkaphassam saját sejtjeimet az első lépés az, hogy egy előkészítő kezelés (kemoterápia és sejtnövelő injekció sorozat) után - melynek lényege, hogy a csontvelőből nagy számban kerüljenek ki őssejtek a vérkeringésbe -  a plazmaferezishez hasonló eljárással egy gép leválogatja a vérből a szükséges sejteket és azokat eltárolják az átültetés napjáig. Ez az őssejt gyűjtés. Na ez az az extrém kaland amire én ingyen jegyet nyertem. Holnap reggel jelenésem van a hematológiai osztályon. És elkezdődik...

Amit az őssejt gyűjtés kapcsán ígérnek... Kemény kemoterápia, rosszullét, erős csontfájdalmak (attól, ahogy az őssejtek kikerülnek a csontvelőből a keringésbe) és nagy valószínűséggel a haj elvesztése.

Na igen a haj!  Nagy dilemma volt nekem, hogy most kórházba vonulásom előtt letoljuk-e nullás géppel, vagy sem. Mert ki akarja látni a haját csomókban kihullani?!?! Akkor már sokkal inkább egy jópofa hajszobrászkodás családi körben, sok nevetéssel... De mindenki (szakemberek) azt mondta, hogy egyenlőre ne vágassam le, mert most még lehet, hogy megmarad és akkor pár hónapig még saját hajkoronát viselhetek. (Átültetéskor, nincs vagy-vagy, akkor biztosan kihullik.) Egy szó, mint száz, végül is maradt a hajam és majd meglátjuk... Meglátjuk.

Gyönyörű napsütéses idő, egész nap a kisfiam kacagása és szeretete ölel körül, anyukám isteni főztje az asztalon, a férjem keze a kezemet fogja... Ismét egy szép nap, tele szeretettel.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://elefantcsonttorony-steril.blog.hu/api/trackback/id/tr1007248923

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.