Elefántcsonttorony

Gondolatok, érzések, történetek egy sterilszobából

2. Csillaglesen

2015. február 25. 11:00 - revival34

Kezdetektől a diagnózisig

Kicsit visszaugrom az időben...

2014 ősz. Valami nincs rendben. Érzem. Az érzés nem új, már jó ideje jelen volt az életemben, de valami mégis megváltozott, rosszabb lett. Mindig extra fáradt voltam, úgy éreztem mindenhez többszörös energiára van szükségem, hogy megcsináljam. Persze tettem a dolgom, ugyanúgy mint máskor. A fáradtságot is az elmúlt évek számlájára írtam, nem lett volna meglepő, ha az előző évek dolgai adódtak volna össze és így csattantak volna rajtam. (Majd erről is mesélek, mert van mit....történetünk cifrább, mint az első látásra tűnik.) De titkon, legbelül mégis érzi az ember, hogy itt valami többről van szó. És eljött az az idő, amikor nem tudtam úgy felmenni egy lépcsőn, hogy ne legyen légszomjam, gyakran ájulás közeli állapotba kerültem. Elég volt. Úgy döntöttem utána járok. Szeptemberben kértem egy  laborbeutalót és még számos vizsgálatra elmentem, hogy megkeressem, hol is van a hiba. A vizsgálati eredmények, mind negatívak voltak. Aztán megérkezett a laboreredményem. Hááát! Mint egy augusztusi csillaghullás. Úgy éreztem magam, mintha egy jó kis csillaglesen ülnék a szabad ég alatt. A rengeteg csillag között azt kellett keresnem, hogy mi az, ami esetleg rendben van. Nem nagyon akadt olyan érték. Egészségügyi főiskolát végeztem, tisztában voltam azzal, hogy nagy a baj, de, hogy mi, az az első eredményből még nem volt kivehető. Nem volt teljes a kép. Újabb vizsgálatok, várakozás. Aztán megcsörrent a telefonom. Hívott a kezelőorvos, hogy mindenképp csontvelőbiopsziát kell csinálni, mert olyan magas az összfehérje értékem, hogy ennek utána kell járnunk. Ok. Akkor már körvonalazódott bennem a lehetséges diagnózisok listája. Szűkült a kör. Október 15. Megvolt a biopszia. Szisszenés nélkül csináltam végig, Nem vagyok az a nyámnyila csaj, szóval elég magas a tűréshatár nálam, de ezt senkinek nem kívánom, komolyan. Semmivel sem összehasonlítható, leírhatatlan érzés, ahogy a biopszás tű végigfúrja magát a csípőcsontodban, majd az sem kellemes, amikor leszívnak egy jó kis adagot a csontvelőből. A végén azért kíváncsiságból megnéztem mit is "operáltak" ki belőlem. :-) Minden rendben volt, leszámítva azt, hogy extrán anémiás voltam és az összefehérjém az egekben volt. Ezekhez adódott még a csontvelőbiopszia utóhatása (gyógyszerek: kábító fájdalomcsillapító és lidokain). És ezek így hárman karöltve megleptek engem, de nagyon. A vizsgálat után, mivel minden rendben volt (gondoltam én) nagy hévvel indultam meg felfelé a kocsinkhoz, de csak fél útig jutottam. Meg kellett állnom, levert a víz, zsibbadtam tetőtől talpig, remegtem...aztán se kép se hang. A következő, amire emlékszem, hogy azon gondolkozom, hogy a férjem biztos elment a kocsiért, hogy ne kelljen felgyalogolnom. Aztán elkezdtek beszűrődni a tudatomba a körülöttem lévő zajok. Mentőt hívtak, emberek körülöttem, én meg a földön, férjem mellettem. (A férjem is meg van fertőződve mentésüggyel, szóval most is toppon volt, mindenben segített. Jó, hogy ott volt mellettem, mert így az első pillanattól kezdve biztonságban voltam. <3 ) Nem éreztem hideget, fájdalmat, semmit. Mosolyogtam és visszatértem. Kiderült, hogy elájultam. A kórházból már kint is volt egy csapat, infúziót kötöttek, elláttak, közben megérkezett a mentő is, de rájuk már nem volt szükség. Életem első ájulása. Azt tudni kell rólam, hogy soha nem voltam beteges, új szerep ez most nekem. Nem volt rossz élmény, tényleg. Inkább izgalmas. Figyeltem, hogy dolgoznak az orvosok, ápolók... Közel áll hozzám ez a világ, nem rettent meg, ha kórházról, vagy orvosokról van szó. Visszavittek az osztályra, szóval még pár órát elidőztem a kórházban, majd újult erővel elindultunk másodszor is a kocsihoz és némi csontvelővel és egy kis csonthengerrel kevesebbel a testemben hazafelé vettük az irányt!!!!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://elefantcsonttorony-steril.blog.hu/api/trackback/id/tr727215441

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.