Elröppent a nyár. A sulikban becsengettek, Kristóf is visszaült az iskolapadba én pedig rendületlenül járok kezelésről- kezelésre.
Az eredményeim szépen javulnak, ami jó hír, így könnyebb elfogadni az ezzel járó mellékhatásokat is. Nem panaszkodom, lehetne ennél sokkal rosszabb is. A szívem már egy kicsit megbékélt a mielóma elleni kezeléssel, persze közel sem tökéletes, de egy ici-pici javulás már ott is mutatkozik. Szóval akárhonnan is nézzük, a hangsúly a javuláson van, ami szuper! Lassan, de biztosan haladok a jó irányba. Hosszú még az út, de egyszer csak eljutok majd abba a kereszteződésbe, ahol hatalmas betűkkel ez lesz kiírva: GYÓGYULÁS.
Ez a hetem nagyon mókásan alakul. Konkrétan minden nap orvosnál vagyok valamiért. Van olyan nap, amikor kettőnél is jelenésem van. Nem is vitás, halmozom az élvezeteket.
Októbertől kicsit ritkul a kórházi megjelenéseim száma. A heti kettő kezelés, heti egyre csökken. Alig várom már. Biztosan könnyebb lesz majd. (Bízom benne, hogy a szívemnek is megkönnyebbülést hoz.)
Őszintén? Örülök az ősznek. Nagyon szeretem. Alig várom a színeit, az illatait. Bocsi nyár, de az őszt jobban kedvelem.
Úgy érzem, hogy megint egy jobb időszak következik! :-) Remélem nem csal a megérzésem!