(Ott tartottam, hogy vázoltam szüleimnek az új helyzetet.)

Április. 11.

A következő lépés az volt, hogy felhívtam a kezelőorvosomat és közöltem melyik lehetőség mellett tettem le a voksomat. Hamar döntöttem, nem rágódtam sokat. Tulajdonképp én már akkor tudtam melyikre esik majd a választásom, amikor vázolta a lehetőségeimet. Esetemben a négyből kettő nagyon jónak, kettő kevésbé jónak (de mindenképp lehetőségnek!) mondható alternatíva közül választhattam. Nem szeretnék belemenni a részletekbe, mert hosszadalmas lenne egytől-egyig leírni a kezelések előnyeit, hátrányait. A lényeg az, hogy végül a két jobb lehetőség közül bólintottam rá az egyikre. (Halkan megjegyezném, hogy a kezelőorvosom maximálisan egyetértett a választásommal.)

Szóval ott álltam egy kereszteződésben. Mögöttem egy hosszú, egyenes, már-már unalmas útszakasz, előttem pedig négy ismeretlen út, természetesen egyiknek sem látszik a vége. Enyém volt a döntés joga, hogy merre indulok tovább. Volt köztük szimpatikus, volt, amelyikre nem szívesen léptem volna és volt egy sejtelmes, még járatlannak tűnő ösvény is. Én ezt szemeltem ki magamnak.

No, de nem árulok tovább zsákbamacskát, a választásom egy kísérleti gyógyszerre esett. Abban az esetben, ha minden kritériumnak megfelelek és a kutatást vezetők (külföld) is rábólintanak, akkor egy nemzetközi klinikai vizsgálat keretein belül részese lehetek egy új generációs gyógyszer tesztelésének. Ezáltal egy olyan készítményhez juthatok hozzá, ami normál esetben még évekig nem lesz hozzáférhető a betegek számára.

Ez egy remek lehetőség, de nem olyan egyszerű a dolog, mint amilyennek elsőre látszik. A "belépőjegy" a programba egy nagy kivizsgálás. A friss leletek alapján külföldön döntenek arról, hogy bekerülhetek-e a vizsgálatba. Ééééés, ha az eredményeim alapján alkalmasnak találnak, akkor még mindig nem nyugodhatok meg teljesen, ugyanis van még egy csavar a dologban. A kutatásban résztvevők 2/3-a kapja csak az új hatóanyagot, 1/3-a pedig (kontroll csoport) placebot (hatóanyag nélküli gyógyszer) kap a kezelés során. A csoportba történő besorolást számítógép végzi és teljesen véletlenszerű. Mivel kettős vak vizsgálatról van szó, így sem az orvosom, sem én nem tudunk majd arról, hogy melyik csoportba kerültem. Izgalmas, nem is teljesen kockázatmentes vállalkozás, de, ha bejön, akkor hatalmasat nyerhetek vele. (A kezelésről később írok majd, de annyit elöljáróban, hogy kombinált kezelésről van szó, azaz az új készítmény mellett egyéb myeloma ellenes szert is kapnak a betegek, így a kontroll csoport tagjai sem maradnak teljesen gyógyszer nélkül.)

Elindultam egy ismeretlen úton. Az ösvény eleje pompázatos virágok illatával és látványával kényeztet. Meseszép, de sűrű a növényzet, nem látok sokat az előttem álló útból. Amit tudok, hogy már az elején egy kapuba "botlottam". Ahhoz, hogy átléphessek rajta ki kell állnom öt próbát. (Öt próba = nagy kivizsgálás) Mi vár még rám? Milyen kalandok és megpróbáltatások? Nem tudom, de az az érzésem, hogy izgalmas  "útinapló" kerekedik majd belőle!

Hamarosan jövök a folytatással.