Utolsó bejegyzésem óta (igaz jó rég volt már) visszavonhatatlanul megérkezett a tavasz. Madárcsicsergős, napsütéses, színes, illatos "szeretem" évszak! 

Igaz a hirtelen jött meleggel egyenlőre kicsit nehezen boldogul a szervezetem. Ennek egyik érezhető jele, hogy nehezebben birkózom meg a három és fél emeletnyi lépcsősorral, ami a lakásunkig vezet. Van ennek előnye is (ha úgy vesszük). Nem kell messze mennem, ha próbára akarom tenni az állóképességemet. Mások akár több száz kilométert is utaznak egy embert próbáló mászásért. Nekem elég a lépcsőházunk "kíméletlen" magasságait megmásznom (előfordul, hogy napi ötször is) és máris úgy érzem, hogy csúcsteljesítményt nyújtottam. Bár a cél elérésekor közel sincs meg az a katartikus élmény, mint egy gyönyörű hegycsúcs meghódításakor. Szóval a szív-tüdő rendszerem egyenlőre nem örül annyira a jó időnek, mint én, de majd megbarátkozik vele. Nincs más választása.

A "Hogy is állsz most a myelomával és a pulmonalis hypertoniával?" kérdésre sajnos nem tudok kielégítő választ adni azon egyszerű oknál fogva, hogy nagyon rég voltam már  kontroll vizsgálatokon. Hematológiára áprilisban, kardiológiára májusban kell mennem legközelebb. 

Éééééés... mivel hosszú ideje nem tudok már izgalmaktól hemzsegő bejegyzéseket írni - ez van, ha az ember állapota stagnál - ezért úgy döntöttem, hogy most elárulok egy titkot.

Nagy levegő... nagy levegő... nagy levegő...

Nem tudom, hogy tényleg megtegyem-e? Vagy inkább dédelgessem magamban még egy kicsit a dolgot?!?!

Mondjam, ne mondjam? Írjam, ne írjam?

Na jó, legyen! Egyszerűen csak leírom:

Elkezdtem dolgozni egy könyvön! (Sokan rágták ezért a fülemet, úgyhogy nekik üzenem, hogy végre valahára rászántam magam és belevágtam.)

Ááááááhhh, nagy titkot árultam most el! El sem hiszem, hogy megtettem!!!!!

Inkább megyek is, mert a végén még meggondolom magam és törlöm ezt a bejegyzést!