Augusztus vége van. Olyan gyorsan elröppent ez a nyár. Az elmúlt hetek tele voltak jobbnál-jobb programokkal, élményekkel.  Lesz mit felidézni a hosszú, téli, tea szürcsölgetős estéken. De, hogy ne maradjanak ki az izgalmak sem, augusztus végére azért belehúztunk. Kristófom szerzett egy csúnya fejsérülést, ami nem festett túl jól, ezért a biztonság kedvéért megmutattuk a kezelő kórházában. El sem engedték, úgy látták jónak, ha kap egy kis trombocitát. Mindeközben én produkáltam egy fincsi kis övsömört, ami olyan pokoli fájdalmas, hogy arra nehéz szavakat találni. Átéltem már néhány kőkemény helyzetet, de az övsömör is listás lesz, az tuti. Komoly tűrőképességet igényel ennek a típusú fájdalomnak az elviselése. Ráadásul én fájdalomcsillapítókat sem szedek (csak, ha elengedhetetlen, mert nem tesz jót a vesémnek), szóval gyógyszerek nélkül, fogakat összeszorítva tűrtem a megpróbáltatásokat. Kristóf jól van, de az arca olyan, mintha zöld íjásznak sminkelte volna magát. Szegényem, még hosszú hetekig lesz kénytelen viselni ezt az álarcot. Én is alakulok, már sokat csökkent a fájdalom. A bőröm még cudarul néz ki, de majd idővel az is rendeződik. Lényeg a lényeg, elképesztően jó nyarunk volt. Pótoltuk a tavaly kimaradt élményeket. Tényleg olyan, mintha csak most kezdődött volna és szinte hihetetlen, hogy jövő héten már szeptember van. Újra becsengetnek, kezdődnek a tanulós hétköznapok. 

És azért röviden arról is, hogy is vagyok mostanában.

A szívem megint javult egy picit, ami nagyon biztató. Még nem akarom elkiabálni, de, ha továbbra is javulgat, akkor lehet megúszom az őszi katéterezést.

A myeloma továbbra is stagnál, nincs változás. Augusztus végén lesz újabb kontoll, majd elválik mit mutatnak a számok.

Pár nap és búcsút intünk a nyárnak, de sebaj, tárt karokkal várjuk a meseszép, színpompás őszt!

Viszlát nyár! Helló ősz!