Pár nappal ezelőtt valaki finoman felhívta a figyelmemet arra a valóban nem elhanyagolható tényre, hogy márciusban írtam utoljára. Megnéztem...és tényleg! Most pedig már a májusi lapokat pörgetem a naptárban. Mentségemre legyen mondva, gyakorlatilag Húsvét óta ping-pongozunk a vírusokkal. Kristóf és én az egyik oldalon, apró, ám annál trükkösebb kórokozók a másikon. Mit ne mondjak kemény meccseket vívtunk, de most már, ha minden jól megy, talán lezárul a többkörös csatározás és az összesítésben mi győztünk! (Bár Kristóf még nem gyógyult meg tökéletesen a fülgyulladásból, de már szépen alakul.) Ennek köszönhetően csúsztatni kellett a kardiológiai kontrollt is, hisz esélyt sem láttam arra, hogy betegen végigcsináljam a terheléses vizsgálatokat. Április legvégére sikerült olyan állapotba hoznom magam, hogy meg tudtuk csinálni a teszteket. Ééééés...JAVULTAK az eredményeim. Sokat csökkent a nyomás (persze még jóval magasabb, mint kellene, de már csak fele annyi, mint volt) és a jobb kamra mérete. Jobb lett az oxigénfelvételem, ezáltal a terhelhetőségem. Bizony, bizony most már nem is volt annyira kibírhatatlan a bicikli+maszk kombó. Egyetlen érték nem akar moccanni egyenlőre, az a perctérfogat (egy perc alatt kilökött vér mennyisége). A Doktornő azt mondta, hogy nagyon szépek az eredmények. Nagyon bizakodó, hogy még a perctérfogat is elindul a jó irányba. Ősszel újabb szívkatéterezés vár rám, akkor megint pontos képet kapunk majd az állapotomról. Abban az esetben, ha addig sem javul a perctérfogatom, akkor kapok még egy gyógyszert kiegészítésként a jelenlegi mellé. Fél év, nagy idő! Addig még egyszer-kétszer úgyis elbeszélgetünk, a szívem meg én, hogy mit tudunk "mi ketten" tenni annak érdekében, hogy ő még hatékonyabban működhessen. Persze az eddigiekért is végtelenül hálás vagyok neki. Remek kis műszer. Hatalmasat alakított az elmúlt fél évben is. Száz szónak is egy a vége, van még fél évünk, hogy megmutassuk, igenis képesek vagyunk még tovább javítani az eredményeket. Ennyit a szívügyekről.

Hematológiára május végén kell mennem ellenőrzésre. Reményeim szerint legalább olyan boldogan jövök majd ki a kórházból, mint, ahogy azt egy hete a kardiológiáról tettem.

Holnap Anyák napi műsor lesz az iskolában. Zsepik már most betárazva a táskámba, mert az időjárás előrejelzéssel ellentétben, ami vagy bejön, vagy nem, itt 100%-os biztonsággal ki merem jelenteni, hogy holnap örömkönnyes délután várható!