Elefántcsonttorony

Gondolatok, érzések, történetek egy sterilszobából

31. Januári "mérleg"

2016. január 30. 17:50 - revival34

Úgy tűnik egyre ritkábban jutok a klaviatúra közelébe. Ez egyfelől jó, mert rengeteg olyan elfoglaltságom van, ami nem enged a gép elé ülni. Másfelől viszont ritkábban tudok hírt adni magamról, amiért sok-sok "orra koppintást" kapok. 

Na lássuk mit mutat a "mérleg" 2016 első hónapjában...

A hematológiai eredményem úgy tűnik javulgat. Hogy mennyire azt még titok övezi, ugyanis a múltkori kontrollon sikerült elkerülnünk egymást a Doktorral. (Kristófom a kontroll napjára pont megbetegedett, így késve tudtunk csak elindulni.) A laborvizsgálatokat megcsinálták és pár nap múlva az asszisztense (akit nagyon kedvelek!) hívott fel a Doki üzenetével, hogy jók az eredményeim, februárban lesz a következő kontroll. Földöntúli boldogság szállt rám a rövidke telefonbeszélgetés után, aztán kicsit később elgondolkoztam... Akkor ez most mit is jelent?!?! Stagnál??? Jobb egy picit????? Sokat javult???? Nem tudom...Mindenesetre bizakodom, hogy a februári hír még a  jobbnál is jobb lesz!

Kardiológia. Túl sok mindenről nem tudok beszámolni. Annyi biztos, hogy jobb a terhelhetőségem, mint volt, ezt alá is támasztotta a 6 perces járás teszt. Ez mindenképpen jó. Nagy, átfogó vizsgálat majd csak áprilisban lesz, akkor esedékes ugyanis az ultrahang vizsgálat, a "Darth" maszkos bringázás (spiroergometria) és persze az elmaradhatatlan járás teszt... Áprilisban pontosabb képet kapok majd az én kis szívem állapotáról. 

Mindennapok. Egyre tevékenyebbek, pörgősebbek a hétköznapok. Mindig van valami, ami újabb és újabb feladatot ad. Nem unatkozom. Kristóf túl van élete első iskolai félévén. Elmondhatatlanul büszke vagyok rá. Fantasztikusan teljesít minden szinten. Hálás vagyok azért, hogy én lehetek az anyukája. A sok öröm mellett volt egy nagy szívfájdalmunk. Karácsony óta nem sikerült hazautaznunk a Balatonhoz. Egészen mostanáig. Péntek este végre minden adott volt ahhoz, hogy autóba üljünk és útnak induljuk. Most pedig minden percét élvezzük az itthon töltött időnek. Mindenki boldog! Anya, Apa, Peti, Kristóf, cica, kutya és persze én is! :-)

Összegezve. Boldogság van. Pörgés van. Várakozás van... Veszettül várom a februári találkozót a hematológusommal és az áprilisi vizsgálatokat a kardiológián. 

Addig is élvezem tovább a színes hétköznapokat, és azt, hogy részese lehetek annak a csodának, amit úgy hívnak: ANYASÁG!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://elefantcsonttorony-steril.blog.hu/api/trackback/id/tr578335488

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása